A cukor nélkülözhetetlen a sejtjeink számára. De hogy mennyi az ideális vércukor pl. 12 órás éhezés után, vagy éppen egy órával evés után, annak eldöntése nem olyan egyszerű kérdés.

Paracelsusnak tulajdonítják a ma is érvényes mondást: „A dózis teszi a mérget”.

Ma úgy látjuk, hogy a vércukor optimális tartománya 4,5-6 mmol/liter közt van, beleértve az étkezés utáni állapotot is. Ez alatt hipoglikémiával kell számolnunk, ami a halálozást nagyon jelentős mértékben növeli, míg felette a glukóz toxicitás tünetei kerülnek előtérbe.

Ma ennél megengedőbbek vagyunk a felső értéket illetően, de a populációs adatok azt mutatják, hogy 6 mmol/l felett a glukóz toxicitás meredeken emelkedni kezd.

A magasabb vércukor a bennünk lévő fehérjék elcukrosodásához vezet, ezt mutatja ki pl. a hemoglobin a1C, ami nem más, mint elcukrosodott hemoglobin molekula. De sajnos a többi értékes sejtfehérjénk is glikozilálódik, ami korai érelmeszesedéshez, vese, máj, agy, szívbetegségek kialakulásához vezet. Ennek következtében életünk minősége csökkenhet, hossza jelentős mértékben rövidülhet.

Ma a genetikusok szinte egybehangzó véleménye szerint az ember legalább 120 éves koráig élhetne egészségben, ha külső és belső tényezők nem emésztenék fel bennünk fokozatosan ezt a gének nyújtotta potenciált.
 
Aki ma 80 éves, azt idős embernek tarjuk, pedig potenciális életlehetőségeinek mindössze 2/3-át „használta” ki. Az emelkedett vércukor értékek a rákbetegségek kialakulásának is kedveznek.

A magas vércukor szint egyetlen előnyét sikerült kimutatni, ez pedig a fokozott termékenység. Úgy látszik, az evolúció úgy működik, hogy a fokozott termékenység oltárán „feláldozza” a hosszabb életet.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!